Dr. Bartal Ernő
1915 - 1992
Quidquid agis, prudenter agas, et respice finem!
Bármit is teszel, okosan tedd, és jól gondold meg, mi lesz a vége!
1992. május 15-én elhunyt dr. Bartal Ernő, az Országos Érc- és Ásványbűányák nyug. osztályvezetője. 1915. november 16-án született Modoson. Az államhatár-változások miatt a család az I. Világháború után Esztergomba költözött. Itt érettségizett 1933-ban a bencés gimnáziumban. A holland gyermeksegély akció keretében hosszabb időt tölthetett el ebben a barátságos országban, megtanult hollandul, és itt alakult ki a kultúra iránt fogékony, érdeklődő egyénisége. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi diplomát szerzett. és elvégezte a Kereskedelmi Akadémiát is. Munkahelyi feladatainak jobb elálátása végett az Építőipari és Kölekedési Műszaki Egyetem vízépítő szakán vörös diplomával végzett, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán jeles eredménnyel részt vett a külfejtési továbbképző szaktanfolyamon.
Első munkahelye a Tudományegyetem Jogi Kara volt, ahol tanársegédként működött, utána a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztériumban dolgozott. 1950-ben került a Földkotró Vállalathoz, innen eredtek kapcsolatai a nagy tömegű földmunkát ígénylő külfejtésekkel. E vállalatból alakult ki a már kifejezetten bányászati célokat szolgáló Szénbányászati Földkotró Vállalat 1957-ben. Egy újabb átszervezés nyomán az Országos Érc- és Ásványbányák szolgálatába lépett. Angol, német, francia, holland, görög és latin nyelvismeretét kamatoztatva, a Tesco kötelékében Algériában dolgozott 1966-1968 között, majd a Geominco kiküldetésében Cipruson egy rézércbánya nyitásában vett részt 1972-1975 között. E munkák csupán a görög-török háborús események miatt szakadtak meg, de sikerült mindkét féllel olyan kapcsolatot kiépítenie, hogy később is több alkalommal vették igénybe szolgálatait a felszámolás során. A külkereskedelem terén szerzett széles körű tájokozottságát ezután jól tudta kamatoztatni az Országos Érc- és Ásványbányák exportértékesítési feladataiban nyugállományba vonulásáig.
Művészerttörténeti ismereti jóval meghaladták egy amatőr felkészültségét. Nyugdíjasként az Érc- és Ásványbányászati Múzeum felkérésére külföldi ásványgyűjtő csoportok kalauzolását és tájékoztatását vállalta, s kívánság szerint a feltett kérdésekre holland vagy francia nyelven válaszolt.
Soha ki nem elégíthető érdeklődését élete végéig megőrízte, míg néhány napos betegsége hírtelen véget vetett hihetetlenül tevékeny életének. Kívánsága szerint a legszűkebb családi körben kisérték utolsó útjára Budapesten. E megemlékezéssel vesznek tőle búcsút barátai és volt munkatársai, és mondanak utolsó jó szerencsét!
Moldovai Viktor 1921 - 2005
Adatok
Született: 1915. november 16. Módos
Elhunyt: 1992. május 15. Budapest (Korházban)
Édesanyja neve: Fekete Aloysia
Édesapja nev: Bartal Alajos
Iskola végzettsége: 22 osztály, évfolyam összesen (Halálozási lap alapján)
Foglalkozása: főmérnök (Halálozási lap alapján)
Beszélt nyelvek: magyar, német, angol, francia, holland, görög, latin
Munkahelyek
Tudományegyetem Jogi Kar, tanársegéd
Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium
IBUSZ vezérigazgató (1948) - A céget 1949-ban államosították.
Földkotró Vállalat (1950)
Szénbányászati Földkotró Vállalat (1957)
Tesco, Algéria (1966-68)
Geominco Földtani és Bányászati Rt., főmérnök
Cyprus Geominco Mining Ltd., Larnaca (1972-1975)
Országos Érc- és Ásványbányák, osztályvezető (Innen ment nyugdíjba)
HILTON szálló Budapest, nyugdíjasként privát idegennyelvű városnézés.
Publikációk
Nem teljes lista!
Műemlékvédelem, 1964 / 3. szám
Bartal Ernő: Az esztergomi Fürdő Szálloda (148. oldal)
Soproni szemle, 1983 / 2. szám
Bartal Ernő: A kaboldi várkastély (152. oldal)
1940 Esküvő
Házasságkötés: 1940. június 3-4. Esztergom
Házastárs leánykori neve: Einczinger Lívia született 1916. június 9.
1953 Festmény
Róla készült Boldizsár István kép
1953 Segélykérő levél
Talán nem haragszik meg a levél írója, hogy több évtized távlatából megosztásra kerültek sorai. A benne leírtak jól szemléltetik, milyen volt egy átlagember élete az 1950-es évek Magyarországán.
1954 Dedikált kiadvány
Tudományos, történelmi hagyatékának része ez a nevére szóló dedikált kötet a szerző, Fettich N. aláírásával.
1959 Szabadalmi okirat
148.340-es szabadalom 1959-ből
Eljárás vízzáró függönyök létesítésére és ehhez való mélyréselőgép
1960 Bányász Kongresszus
Eredeti kitűző és névtábla a résztvevőknek
1963 Esztergom
Esztergomi és egyházi kötődését bizonyítja jelentős gyüjtaménye, melynek darabja volt ez az 1963-ban Bécsben megjelent Csernoch Jánosra emlékező könyv is.
1972 Esztergom
Az esztergomi Balassa Bálint múzeummal is kapcsolatban állt, ezt bizonyítja Horváth István múzeumigazgató levele 1972-ből.
1973 Budapest
Grillezés 1973-ban
1981 Budai vár
Budapesti fotó 1981-ből
1985
Fotó 1985-ből
1983
Meghívó esztergomi baráti összejövetelre, megebecsült édesapjára, Bartal Alajosra is emlékezve.
1986
Utazás 1986-ban
1987 Budapest
Vendéglátás lakásában 1987-ből, balról haladva Ernő, felesége Lívia, Mária lánya és a vendég.
1987 Esztergom
Esztergomi kötődésű gyüjetményébe tartozott al alábbi könyv is, mely az esztergomi Ferences Templom történetéről szól. Jellemét jól jelzi, hogy az észlelt hibát saját könyvében korrigálta.
1990
Válaszlevél az IBUSZ köszöntés kapcsán, 1948-as vezérigazgatói poszt
1992
Ebben az évben hunyt el. Emléke a mai napig él.
Korszakokon át - Per omnia saecula saeculorum
BARTAL ERNŐ - ÉLETEM TÖRTÉNETE
BARTAL ERNŐ ÉLETE
Saját sorai: "Nekem nem adatott meg hogy úgy kezdjem el az írást, mint édesapám, mert fiam, aki családunk nevét tovább vinné, nincsen. Lányaimon keresztül azonban - hála Istennek- mégis folytatódik a család, s talán lesz közöttük olyan, akiket érdekel őseik élete. Így határoztam el, hogy folytatom az édesapám által elkezdett hagyományt, amit Mária lányom is kért. Az ajánlás tehát:
Azoknak az utódaimnak, akiket érdekelnek a családi események és családunk története."
Dr. Bartal Ernő - Életem története 1950-ig (PDF)
- In Memoriam -
Korszakokon át - Per omnia saecula saeculorum
[ Oldal tetejére | Vissza ]