Dr. Bartal Ernő
1915 - 1992
Quidquid agis, prudenter agas, et respice finem!
Bármit is teszel, okosan tedd, és jól gondold meg, mi lesz a vége!
1992. május 15-én elhunyt dr. Bartal Ernő, az Országos Érc- és Ásványbűányák nyug. osztályvezetője. 1915. november 16-án született Modoson. Az államhatár-változások miatt a család az I. Világháború után Esztergomba költözött. Itt érettségizett 1933-ban a bencés gimnáziumban. A holland gyermeksegély akció keretében hosszabb időt tölthetett el ebben a barátságos országban, megtanult hollandul, és itt alakult ki a kultúra iránt fogékony, érdeklődő egyénisége. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi diplomát szerzett. és elvégezte a Kereskedelmi Akadémiát is. Munkahelyi feladatainak jobb elálátása végett az Építőipari és Kölekedési Műszaki Egyetem vízépítő szakán vörös diplomával végzett, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán jeles eredménnyel részt vett a külfejtési továbbképző szaktanfolyamon.
Első munkahelye a Tudományegyetem Jogi Kara volt, ahol tanársegédként működött, utána a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztériumban dolgozozz. 1950-ben került a Földkotró Vállalathoz, innen eredtek kapcsolatai a nagy tömegű földmunkát ígénylő külfejtésekkel. E vállalatból alakult ki a már kifejezetten bányászati célokat szolgáló Szénbányászati Földkotró Vállalat 1957-ben. Egy újabb átszervezés nyomán az Országos Érc- és Ásványbányák szolgálatába lépett. Angol, námet, francia, holland, görög és latin nyelvismeretét kamatoztatva, a Tesco kötelékében Algériában dolgozott 1966-1968 között, majd a Geominco kiküldetésében Cipruson egy rézércbánya nyitásában vett részt 1972-0975 között. E munkák csupán a görög-török háborús események miatt szakadtak meg, de sikerült mindkét féllel olyan kapcsolatot kiépítenie, hogy később is több alkalommal vették igénybe szolgálatait a felszámolás során. A külkereskedelem terén szerzett széles körű tájokozottságát ezután jól tudta kamatoztatni az Országos Érc- és Ásványbányák exportértékesítési feladataiban nyugállományba vonulásáig.
Művészerttörténeti ismereti jóval meghaladták egy amatőr felkészültségét. Nyugdíjasként az Érc- és Ásványbányászati Múzeum felkérésére külföldi ásványgyűjtő csoportok kalauzolását és tájékoztatását vállalta, s kívánság szerint a feltett kérdésekre holland vagy francia nyelven válaszolt.
Soha ki nem elégíthető érdeklődését élete végéig megőrízte, míg néhány napos betegsége hírtelen véget vetett hihetetlenül tevékeny életének. Kívánsága szerint a legszűkebb családi körben kisérték utolsó útjára Budapesten. E megemlékezéssel vesznek tőle búcsút barátai és volt munkatársai, és mondanak utolsó jó szerencsét!
Moldovai Viktor 1921 - 2005
- In Memoriam -
Korszakokon át - Per omnia saecula saeculorum
[ Oldal tetejére | Vissza ]